Látványos

Véletlenül fedeztük fel őket.

Várakoztak az űrben, figyeltek, hallgatóztak. Tanulmányoztak bennünket.

Az a  drón pillantotta meg őket, amelyet eredetileg egy üstököshöz küldtünk. A feladata az volt, hogy leszálljon, mintát vegyen, képeket készítsen és egyéb vizsgálatokat végezzen – mindenki tudja, hogy működik ez. Elképesztő az a tudás, amellyel a segítségével kiszámítottuk a tolóerő mértékét, ami ahhoz volt szükséges, hogy több százezer kilométer távolságra eljuttassuk a kis ballisztikus kamerát, amelynek azután kis manőverezés után pontosan el kellett volna találnia egy űrben száguldó kis kő- és jégdarabot. Szinte komikus volt látni, amikor ezután a pontos tervezés után a drón landolás helyett lepattant az üstökös felületéről. Talán önhittség volt azt hinnünk, hogy véghez tudunk vinni egy ilyen bonyolult küldetést. Az űrközpont is csak ötven százalék esélyt adott a sikerre.

Nos, a drón visszapattant. Rengeteg pénzt, időt, energiát öltünk ebbe a küldetésbe, ez most semmivé vált az űrben. Ezután úgy gondoltuk, ha már teljes csőd lett az egész misszió, miért is ne hagyjuk a kamerát tovább működni.

Három és fél hónappal később, egy este, miután a képeket több laborban is kielemezték, az egyik haverom felkiáltott, "huh, ez vicces."

Na, ekkor fedeztük fel a Voriniiket. Ők mindent pontosan kiszámítottak, lehallgatták a teljes kommunikációnkat, az űrhajójukkal úgy helyezkedtek el, hogy semmiképpen se láthassuk meg őket. Csak azzal nem számoltak, hogy kudarcot vallunk. Istenverte idegenek. Csak vártak ott. Figyeltek bennünket. Ha minden terv szerint alakult volna, ez sikerül is nekik. Nem, én nem hiszem, hogy azokban a napokban megértették volna, hogy hibáztunk. Egyszerűen nem ismerték ezt a fogalmat. Amihez ők eddig hozzáfogtak, azt százszázalékosan végis is vitték. Vannak persze akik azt mondják, ők sokkal okosabbak, mint mi. Mások szerint ők egy különösen szerencsés faj. Vagy mi vagyunk túlságosan szerencsétlenek? De az is lehet, hogy úgy megterveznek mindent, amivel kizárják az összes rossz lehetőséget. Van ez a pap a bowling klubomban, aki úgy gondolja, valamiféle mindenek felett álló kozmikus hatalommal rendelkeznek, s az akaratuk szerint úgy irányítják az univerzum történéseit, hogy abból mindig csak jól jöhetnek ki. Félig már hiszek is neki.  De bárhogy is van, a végeredmény mégiscsak az, hogy valamilyen okból a Voriniik mindig sikerrel járnak.

Lehet, hogy emiatt érdekeljük őket ennyire, valamiféle morbid elragadtatással, ha jobban belegondolunk.

Mi hibázunk. Sokszor csúfosan megbukunk, ami néha már komikus, míg néha dicsőséges.

Nos, leszálltak, felvették velünk a kapcsolatot, felfedezték a világunkat, elrepültek, majd visszajöttek. Ennyi az egész. Elvitték a csillagokba a hírét ennek a furcsa, emberiségnek nevezett új fajnak.

Ezután huszonöt év telt el tervezéssel. Tíz évig fog tartani az utazás. Több százezer munkaóra. Pótolhatatlan erőforrások felhasználása az építéshez.

Ez lesz az első utazásunk az univerzumban a csillagok felé. És újra látványosan kudarcot vallunk.

David Botticello

Fordította: Kozma Sándor