2009. április 26., vasárnap

Álmok



Mindenki álmodik. Van aki tud róla, van aki nem. Sokan felriadunk éjszaka, s abban a pillanatban még félig abban a történetben élünk, amit előtte álmodtunk. Hiszen valóban benne éltünk, olyan valóságosnak tűnt. Sokan próbálják magyarázni értelmét, jelentését, folyamatát. Mégis egy megmagyarázhatatlan misztérium marad számunkra, miért pont akkor és azt a történetet álmodjuk. Vannak véletlenek? Vagy minden vegy meghatározott okból történik? Nem most is csak egy álmot élünk meg? S az éjszakai történetek csak álmok az álomban?
Már hetek óta ugyanazt álmodom. Azért mert ez foglalkoztat ébren is legtöbbet? Vagy valahova vezetni akar ez az álom? Van egy őrzőangyalom, aki így kommunikál velem? Ha jó az álom, boldogan ébredünk, ha rossz, akkor gyötrődve, boldogtalanul. Az álmok befolyásolnak bennünket, vagy mi vagyunk hatással az álmainkra?
Legtöbbször felébredés után pár pillanattal már teljesen elfelejtjük, mit is álmondtunk. Ilyenkor úgy érezzük, elvesztettünk valamit. Még félig ott van, még körülvesz, de azután elillan, már sehol sincs. Az életem egy része elveszett mindörökre. Próbálom felidézni, de minden ködbe vész.
Sokszor rémálmaim vannak. Elveszítem, akit nagyon szeretek. Újra és újra. Félek elaludni, mert akkor az álom lesz a valóság, amelyben nem akarok élni. Jobb az ébrenlét, mint ennek az álomnak a valósága.