Képzelet

Képzelj szellemeket, isteneket és ördögöket.

Képzeld el a poklokat és a mennyeket, városokat, amelyek az égben lebegnek, és városokat, amelyek elsüllyedtek a tengerben. Egyszarvúakat és kentaurokat. Boszorkányokat és dzsinneket.

Angyalokat és hárpiákat. Bűvöletet és varázslatot.

Oly könnyű elképzelni, hiszen az emberiség képzeletében élnek évezredek óta. Képzelj el űrhajókat és jövőt.

Könnyű elképzelni: a jövő közeledik, s ott vannak benne az űrhajók. De van olyan is, amit nehéz elképzelni?

Természetesen van.

Képzelj el egy darab anyagot, magadat benne, amelyben öntudatra ébredsz, gondolkozol, képessé válsz átalakítani az anyagot, ami már te vagy, hogy képes legyél szeretni, küzdeni és álmodni.

Képzelj el egy univerzumot – végtelent vagy végest, ahogy tetszik – millió, millió és millió nappal.

Képzelj el egy sárgolyót, amely az egyik nap körül kering. S képzeld el magadat ezen a sárgolyón, ahogy időn és téren át utazol egy ismeretlen cél, egy ismeretlen végzet felé. Képzeld el!

Fredric Brown

Fordította: Kozma Sándor

Végtelen idő

Régebben mindannyian úgy gondoltuk, az örök élet ajándék az emberiségnek. Kezdetben csak a gazdagok és a tehetősek engedhették meg maguknak, hogy az orvosok a nanotechnológia új felfedezéseit alkalmazzák a gyógyításukban. Eleinte a nanobotok – nanoméretű kis robotok – feladata a betegségek, sebek gyógyítása volt. Majd elkezdték használni a technológiát a DNS kutatásában. Mielőtt a nanotechnológiát elkezdték volna alkalmazni az orvostudományban, a sejtek kb. 50-szer voltak képesek osztódni a DNS károsodása nélkül. Ez a DNS végén eljelyezkedő telomerek miatt volt így, amelyek a sejtosztódáskor védik a DNS-t, miközben folyamatosan rövidebbek lesznek. Az ötvenedik alkalommal már olyan mértékben lerövidülnek, hogy már nem képesek ellátni ezt a védelmi szerepet, ezért ezután már a DNS is sérült. Ez volt az öregedés fő oka. Amikor nanobotokat juttattak az emberek szervezetébe, azok újraépítették a telomereket, amelyek hossza és felépítése így változatlan maradt. Ezzel teremtették meg az örök életet. A tömegtermeléssel egyre többen és többen engedhették meg maguknak a nanobotos gyógyítást. Ezek az apró mechanikus gépek az anyákból a magzatokba kerültek, s végül minden ember testének részeivé váltak. 

(Felveszem a lapátot)

Ezután évszázadokig egy utópiában éltünk. Hosszú ideig nem tűnt fel senkinek, hogy a társadalom milyen mértékben megváltozott. Megszűntek a betegségek, senki sem halt meg többé balesetben. Nem volt többé erőszak, bűnözés, háború. Miért kellett volna bármit is elvennünk a másiktól, ha korlátlan idő állt rendelkezésünkre, hogy megvalósítsuk álmainkat?

Tökéletes társadalomban éltünk ezer évig. Ekkor valakinek elege lett az életből, a perspektívanélküliségből, és egy száguldó autó elé lépett. Ott feküdt az utca közepén az összetört test, nem lélegzett, nem vert a szíve. Azután pár perc múlva összerándult, levegővel telt meg a tüdeje, újra elkezdett verni a szíve, összeforrtak a csontjai. A hír fénysebességgel terjedt az emberek között, de ahelyett, hogy megnyugtatta volna őket, lázongásokhoz vezetett. Rájöttek, hogy az örök élet, a nanobotok a legfontosabbat, a döntés szabadságát vették el tőlük. Több tízezren vetették le magukat felhőkarcolókról, léptek a közeledő vonat elé, vágták fel az ereiket. Az élet leállása és a teljes regeneráció között egyre kevesebb idő telt el. A nanobotok rugalmasak voltak, gyorsan kijavították a sérüléseket. Egy idő után leálltak a lázongások. A nanobotok már gondolati szinten leállították az öngyilkosságokat, mint egy önromboló betegséget.

(Egy újabb lapát földet dobok a gödörbe)

Azonban a vágy továbbra is mindenkiben ott élt, hogy magunk dönthessünk az életünkről. Ennek éppen én vagyok az élő bizonyítéka. De mivel a nanobotok elsődleges programja az, hogy a gazdatest épségét megvédje, az emberek az öngyilkosság gondolatáig sem jutottak el, nem voltak képesek véget vetni az életüknek. A sajátukénak nem. Ekkor jöttem rá a megoldásra, amely megmentheti az emberiséget.

(Elegyengetem a földet a két síron. Az egyik a fejnek, a másik a test többi részének. Nincs olyan nanobot, ami képes lenne újra összerakni ezt a testet.)

Eggyel végeztem. Még tízmilliárd van hátra. És erre végtelen idő áll a rendelkezésemre.

Cliff Cymrot

Fordította: Kozma Sándor