Az emberiség 'ajándéka'

Dhar Ry egyedül üldögélt a szobájában. Meditált. A szobája felé közeledő agyhullámokat érzékelt. Telekinetikus erejével kinyitotta az ajtót.

– Lépj be, barátom – mondta. Ezt telepatikusan is közölhette volna a másikkal, de mivel csak ketten voltak, a beszédet választotta. Ejon Khee lépett be..

 – Ma este szokatlanul sokáig vagy fent..

– Igen, Khee. Az emberek rakétája egy óra múlva megérkezik, s én látni akarom. Innen egy mérföldre fog becsapódni, a horizont alatt, ha az emberek számításai helyesek. De ha kétszer olyan messze landolna, akkor is látnánk az atomrobbanás villanását. És én már olyan régóta várok az első kapcsolatfelvételre. Igen, tudom hogy ember nem lesz a rakétában, de akkor is ez lesz az első kapcsolatunk velük. Telepatikus részlegünk természetesen már évszázadok óta olvassa az emberek gondolatait, de mégiscsak ez lesz az első fizikai kapcsolat a Föld és a Mars között.

Khee kényelembe helyezte magát az egyik alacsony széken. – Igaz. Habár én nem követtem figyelemmel az utolsó jelentéseket. De miért használnak atomrobbanófejet? Tudom, azt hiszik, a bolygó lakatlan, de akkor is....

– Figyelni fogják a villanást a holdi teleszkópjukon és csinálnak egy – hogy is mondják? – spektroszkópiai analízist. Ez alapján többet fognak tudni a bolygónk atmoszférájáról és a felszín összetételéről, mint amit ma tudnak, vagy gondolják, hogy tudnak. A legtöbb elméletük ugyanis hibás. Ez, mondjuk úgy, csak egy próbalövés, Khee. Azután nem fog sok idő eltelni, és személyesen fognak eljönni. És akkor....

A Mars még kitartott, arra vártak, hogy az emberek megérkezzenek a Földről. Ez az utolsó megmaradt város a bolygón, kilencszáz lakossal. A Mars civilizációja régebbi a Földinél, de sajnos haldoklik. Ez az, ami maradt: egy város, kilencszáz lakos. Ezért önző okból vártak a földiekre. A marsi civilizáció más irányba fejlődött, mint a földi. A természettudományokat és a technológiát nem tartották fontosnak. Viszont olyan szintre fejlesztették a társadalomtudományt, hogy eredményeként ötvenezer éve volt az utolsó háború, nincs bűnözés, nincs erőszak. Tökélyre fejlesztették a parapszichológia tudományát, amelyet az emberek csak most kezdenek felfedezni. Oly sok mindent tudna tanítani a Mars a Földnek. Kezdhetnék azzal, hogy hogyan tudnák megszüntetni a háborút és az erőszakot. Ezen túl olyan egyszerű dolgokat, mint a telekinézis, telepátia, empátia.... A Föld pedig, a Mars reményei szerint, megtaníthatná nekik annak a tudományát és technológiáját, hogyan tegyék újra lakhatóvá ezt a haldokló bolygót. A marslakók már elkéstek azzal, hogy ezt maguk fejlesszék ki. Mind a két fél csak nyerhetne a civilizációk tudásának cseréjével. És ez az az éjszaka, amikor a Föld megteszi efelé az első lépést. A következő lépés pedig az lehet, hogy két földi, azaz majdnem négy marsi év múlva ember, vagy emberek érkezzenek a Marsra a Földről. A marslakók tudták ezt, hiszen a telepátia révén ismerték néhány ember gondolatait, pont eleget, hogy tudják terveiket. Sajnos a nagy távolság miatt ez a kapcsolat csak egyoldalú lehetett. A Mars nem tudta siettetni az embereket a program felgyorsításában. Nem tudták velük közölni az atmoszféra és a felszín összetételét sem, hogy feleslegessé tegyék az atomrakéta kilövését. Ma este Ry, a vezetőjük, és Khee, az asszisztense és legjobb barátja együtt üldögéltek és meditáltak, várták a rakéta becsapódását. Azután ittak a jövőre – abból a mentol alapú italból, aminek hasonló hatása van rájuk, mint az alkoholnak az emberekre, és felmentek az épület tetejére. Észak felé néztek, ahol a rakétának landolnia kellett.  A csillagok fényesen világítottak a légkörön keresztül.

A Föld holdján, az egyes számú megfigyelő állomáson Rog Everett elfordult a teleszkóptól és elégedetten felkiáltott. – Felrobbant, Willie! Most már csak ki kell értékelnünk a filmet, és az öreg Mars minden titkára fény derül.

Kiegyenesedett, már nem volt mit néznie, ő és Willie Sanger kezet fogtak, gratuláltak egymásnak. Ez  történelmi pillanat volt. – Remélem, senkit sem ölt meg. Egy marslakót sem. A Syrtis Major-nál volt a becsapódás, ugye, ahogy terveztük?

– Közel hozzá. Úgy számolom, talán ezer mérföldre délre a tervezettől. Bitang pontos, hiszen ez mégiscsak egy ötvenmillió mérföldes lövés volt. Willie, valóban úgy gondolod, hogy nincsenek marslakók?

Willie gondolkozott egy pillanatig, azután válaszolt.

– Nincsenek.

Igaza volt.

Fredric Brown

Forditotta Kozma Sándor

This text is translation of the short story "Earthmen Bearing Gift" by FredricBrown, first publication in Galaxy Science Fiction Magazine, June 1960. Extensive research did not uncover any evidence that the U.S. copyright on this publication was renewed.