A játék vége

Királyom lélekben feladta a küzdelmet. A Fehér sereg még szilárdan tartja a vonalakat, de az elkeseredett csata már oly régóta tart, oly sok áldozatot követelt, hogy utolsó reményünk csak a hit maradt, a hit abban, hogy megnyerhetjük ezt a háborút. Királynőnk  elesett, áldozata azonban nem volt hiábavaló, magával vitte a halálba a Fekete Királynőt is. Személyes vesztesége ellenére a Király egyenesen ül lován, küzdelemre buzdító szavai mégis erőtlennek hatnak. Lovagjai, a Fehér Huszárok mind elestek a Feketékkel együtt, testük ott fekszik a vértől iszamlós csatatér mellett. Tudjuk, ha kell, utolsó csepp vérünkig védeni fogjuk Királyunkat, feláldozzuk magunkat az ő életéért.

Királyunkba, s a győzelembe vetett hitünket sohasem veszíthetjük el, ahogyan ez megtörtént barátommal, Thiboult Püspökkel (Futó). "Harcolunk és meghalunk, de nem tudjuk miért”, suttogta a fülembe, amikor még vállt vállhoz vetve küzdöttünk a csatamező egy távoli sarkában. Nem hitt többé az egyetlen Istenben sem. Istenekben kezdett hinni, akik kezében csak bábuk vagyunk, játszanak velünk, ők határozzák meg sorsunkat, és ez a csata is csak az ő szórakoztatásukat szolgálja. De ha ez igaz, akkor az is lehetséges, hogy nem a Fehérek a jók és a Feketék a gonoszak, s a háború teljesen felesleges?

Ezeket a gondolatokat csak velem osztotta meg. Természetesen tudta, mi a kötelessége, Királya védelmében esett el a csatamezőn, a Fekete Király lándzsája döfte át mellkasát.

Hit nélkül azonban semmik vagyunk. Hogyan is tévedhetett ekkorát Thiboult? Meg kell nyernünk ezt a csatát, s Királyunknak tovább kell élnie, nem lehet elesett társaim áldozata felesleges.

Hinnünk kell az egyetlen Istenben, aki megbocsát a hitetleneknek, mert a kételkedés nem bűn, csak hiba.

Hit nélkül nem létezik...

De mi történik ott?

A mi szilárd Bástyánk, Rook, aki a Királynő oldalán harcolt a csata elején,  áttör az ellenség vonalán, s a gonosz Fekete Királyt támadja. A gaz ellenség nem tud mit lépni, nincs hová menekülnie. Győztünk! Győztünk!

Ekkor egy dörgő hang szól le az égből "Sakk-matt”.

Győztünk! A sok áldozat nem volt hiábavaló, Thibault, nem volt igazad.

De jaj, mi történik itt!

Megrázkódik a Föld, a csatatér egyik fele megemelkedik, s mindannyian – Fehérek és Feketék együtt – elkezdünk csúszni egy hatalmas doboz belseje felé, amely valójában egy hatalmas koporsó, elesett társaink már ott fekszenek az alján.

EZ NEM IGAZSÁG; MI GYŐZTÜNK!

Ó ISTENEM, MÉGIS TIBAULT-NAK VOLT IGAZA?

EZ NEM LEHET, HISZEN GYŐZTÜNK!

Megpillantom Királyom, aki a csatatéren csúszik keresztül...  EZ NEM LEHET VALÓSÁG!. EZ NEM LEHET IGAZ! EZ NEM LEHET...

Fredric Brown

fordította: Kozma Sándor

This text is translation of the short story "Recessional" by FredricBrown, first publication in Nightmares and Geezenstacks, Bantam, 1961. Extensive research did not uncover any evidence that the U.S. copyright on this publication was renewed.