Végtelen idő

Régebben mindannyian úgy gondoltuk, az örök élet ajándék az emberiségnek. Kezdetben csak a gazdagok és a tehetősek engedhették meg maguknak, hogy az orvosok a nanotechnológia új felfedezéseit alkalmazzák a gyógyításukban. Eleinte a nanobotok – nanoméretű kis robotok – feladata a betegségek, sebek gyógyítása volt. Majd elkezdték használni a technológiát a DNS kutatásában. Mielőtt a nanotechnológiát elkezdték volna alkalmazni az orvostudományban, a sejtek kb. 50-szer voltak képesek osztódni a DNS károsodása nélkül. Ez a DNS végén eljelyezkedő telomerek miatt volt így, amelyek a sejtosztódáskor védik a DNS-t, miközben folyamatosan rövidebbek lesznek. Az ötvenedik alkalommal már olyan mértékben lerövidülnek, hogy már nem képesek ellátni ezt a védelmi szerepet, ezért ezután már a DNS is sérült. Ez volt az öregedés fő oka. Amikor nanobotokat juttattak az emberek szervezetébe, azok újraépítették a telomereket, amelyek hossza és felépítése így változatlan maradt. Ezzel teremtették meg az örök életet. A tömegtermeléssel egyre többen és többen engedhették meg maguknak a nanobotos gyógyítást. Ezek az apró mechanikus gépek az anyákból a magzatokba kerültek, s végül minden ember testének részeivé váltak. 

(Felveszem a lapátot)

Ezután évszázadokig egy utópiában éltünk. Hosszú ideig nem tűnt fel senkinek, hogy a társadalom milyen mértékben megváltozott. Megszűntek a betegségek, senki sem halt meg többé balesetben. Nem volt többé erőszak, bűnözés, háború. Miért kellett volna bármit is elvennünk a másiktól, ha korlátlan idő állt rendelkezésünkre, hogy megvalósítsuk álmainkat?

Tökéletes társadalomban éltünk ezer évig. Ekkor valakinek elege lett az életből, a perspektívanélküliségből, és egy száguldó autó elé lépett. Ott feküdt az utca közepén az összetört test, nem lélegzett, nem vert a szíve. Azután pár perc múlva összerándult, levegővel telt meg a tüdeje, újra elkezdett verni a szíve, összeforrtak a csontjai. A hír fénysebességgel terjedt az emberek között, de ahelyett, hogy megnyugtatta volna őket, lázongásokhoz vezetett. Rájöttek, hogy az örök élet, a nanobotok a legfontosabbat, a döntés szabadságát vették el tőlük. Több tízezren vetették le magukat felhőkarcolókról, léptek a közeledő vonat elé, vágták fel az ereiket. Az élet leállása és a teljes regeneráció között egyre kevesebb idő telt el. A nanobotok rugalmasak voltak, gyorsan kijavították a sérüléseket. Egy idő után leálltak a lázongások. A nanobotok már gondolati szinten leállították az öngyilkosságokat, mint egy önromboló betegséget.

(Egy újabb lapát földet dobok a gödörbe)

Azonban a vágy továbbra is mindenkiben ott élt, hogy magunk dönthessünk az életünkről. Ennek éppen én vagyok az élő bizonyítéka. De mivel a nanobotok elsődleges programja az, hogy a gazdatest épségét megvédje, az emberek az öngyilkosság gondolatáig sem jutottak el, nem voltak képesek véget vetni az életüknek. A sajátukénak nem. Ekkor jöttem rá a megoldásra, amely megmentheti az emberiséget.

(Elegyengetem a földet a két síron. Az egyik a fejnek, a másik a test többi részének. Nincs olyan nanobot, ami képes lenne újra összerakni ezt a testet.)

Eggyel végeztem. Még tízmilliárd van hátra. És erre végtelen idő áll a rendelkezésemre.

Cliff Cymrot

Fordította: Kozma Sándor